A Veszprémi Petőfi Színház idén mutatta be Kéri Kitty rendezésében A Montmartre-i ibolyát és volt szerencsém megnézni egy héttel ezelőtt.
Ahogy azt Kéri Kitty is nyilatkozta, azon voltak, hogy maivá tegyék ezt az operettet. Változtattak kicsit a párbeszédeken, sőt, még új szereplőt is írtak bele, és azt kell mondanom, hogy ez érezhető is volt. De én nem éreztem egy percig se úgy, hogy ettől ez már nem operett. Hallottam olyanokat, hogy bizonyos nézők teljesen fel voltak rajta háborodva, pedig nem volt min felháborodni. A dalok fülbemászóak, a díszlet csodálatos, a háttérben szinte mindig látszódott a Vörös Malom, és kitűnt vörösességével. ;) És a befejezés is olyan, amilyennek egy operettnek lennie kell. Az operetteknél már az első felvonásnál tudjuk, hogy mi lesz a vége, és ez itt sincs másként. De nem is baj, hogy tudjuk, mert így is, úgy is ezt várnánk el. Én akkor csalódtam volna, ha nem így ér véget a történet.
Ami még pluszt jelenthet nekünk, az a színház a színházban megjelenése. Hiszen a szereplők egy része is színházi személy, színésznők, írók, stb. Bepillantást nyerhetünk a századforduló párizsi művészeinek életébe. De tényleg az életükbe, mert ezek a szereplők élnek. Talán a cím kicsit megtévesztő, mert nem csak Violetta a főszereplő, nem is lehet kimondottan egy főszereplőt választani, mert több fontosabb szereplőt ismerünk meg. A színészek közül egyetlen negatívumot emelnék ki, ő pedig Trokán Anna. Az egész előadást ugyanazzal a "hogyan kerültem én ide, és egyáltalán mi ez a hely"-arckifejezéssel tudta végigjátszani. De lehet, hogy ez is egyfajta tehetség.
Még emlékezetesebbé tette az eseményt, hogy a Spaghetti urat játszó Kőrösi Csaba az egyik jelenetben, amikor helyet foglal a közönség között, ténylegesen a közönséghez csatlakozik. A mellettem lévő üres széket nézte ki magának, és onnan kiabált be néha a színpadra. :) Izgalmas volt és hangos.
Nagyon kíváncsi voltam erre a darabra, már csak Kéri Kitty miatt is, és kellemes meglepetésként hatott rám az előadás. Csak ajánlani tudom mindenkinek, fiataloknak is. Lehet, hogy elsőre rémisztő a három felvonás, de mindegyik olyan hamar véget ért, még így is rövidnek tűnt.
Rendező: Kéri Kitty
Díszlet: Cziegler Balázs
Jelmez: Andréa T Haamer
Színpadra alkalmazta: Deres Péter és Kéri Kitty
Csak megerősíteni tudom a véleményed! Ezt mindenkinek meg kell nézni, aki nem szereti a cukormázas operetteket. Aki igen, annak tudnia kell, ebben nem lesz "Violetta belépője" rész, giccses díszlet és egyéb operettes, akrobatákat megszégyenítő mozdulatok... :) (illetve van benne ilyen, de az pont oda való) Nem mondom, hogy az rossz lenne, de örömteli, hogy végre kaptunk ilyet is, és hogy így is meg lehet csinálni egy Kálmán Imre operettet. Hiszen így volt ez a kezdetekben is, csak a kor előrehaladtával "édesedett be" ez a stílus. :)
VálaszTörlésCziegler Balázs pedig itt is muszáj dicsérnem, mint a Tündérlakinál, mert fantasztikus díszletet alkotott, főleg az első felvonáshoz.