Aki szeret színházba járni, és találkozik egy olyan lehetőséggel, hogy két egyfelvonásost is megnézhet ingyen, az biztos nem hagyja ki. A Lóczy Diákszínpad Tihanyban adta elő Molnár Ferenc: Ibolya és Rejtő Jenő: Szabad a vásár című egyfelvonásosait.
Mielőtt rátérnénk a lényegre, vegyük figyelembe, hogy az előadók középiskolás diákok, akik egy héten öt napot iskolába járnak, jobb esetben minden nap tanulnak, más elfoglaltságuk is akad, netán máshol is fellépnek. És nem csak ez a két darab szerepel a repertoárjukban, iskolai ünnepségekre is készülnek, stb. A felkészítő tanáruk mondta is, hogy az egyik darabot most fogják először közönség előtt játszani, sajnos már nem emlékszem, hogy melyikre mondta, de valószínűleg a Rejtőre.
Szóval ez amolyan főpróba volt. Mindkét darabnál szükség volt a súgó segítségére, és a tihanyi művelődési ház berendezése nem teszi lehetővé, hogy ezt feltűnés nélkül hajtsák végre, de szerencsére nem volt nagyon illúzióromboló a dolog. A Rejtő-darabnál talán többször kellett beavatkoznia a súgónak, az az előadás annyira nem is keltette fel az érdeklődésemet. Ismerve Rejtő stílusát, a poénok nagy része elveszett az izgulás hevében és a színészi játék se volt különösebben magával ragadó. A kisebb szerepeket játszó diákok között akadt egy-kettő, aki sokkal ügyesebb volt a fontosabb szereplőknél. De lehet, hogy csak egyszerűen több tapasztalatuk volt ezen a téren. Sokszor éreztem úgy, hogy a szereplők csak állnak a színpadon és nézik egymást, nem tudnak magukkal mit kezdeni.
Az ibolya már sokkal szórakoztatóbbra sikerült. Volt szerencsém látni egy olyan előadást, amelyben Gálvölgyi János alakította az igazgatót, mégis sikerült elvonatkoztatnom ettől. ;) A diákok által előadott darabban is sikerült jól eltalálni az igazgatót, hiszen végül is rajta múlik az egész. A zeneszerző is egész ügyes volt, úgyhogy itt már tényleg élvezni lehetett a poénokat, és még a szöveg is jobban ment, mint az előzőnél. Pedig egy-egy szereplőre sokkal több szöveg jutott. Ők ketten elvitték a hátukon az egész darabot. Rajtuk kívül ugyebár még feltűnik néhány lány, de ezek olyan szerepek, amiket középiskolás kislányok tolmácsolásában nem igazán tudunk befogadni. Vagy csak ők nem voltak elég ügyesek. ;)
Azért én további sok sikert kívánok nekik, mert mindig élmény diákszínpadok előadásait látni, kiskoromban a helyi musical csoport előadásában láttam nagyon sok musicalt, és imádtam őket. A kölyök, A dzsungel könyve, József és a színes szélesvásznú álomkabát, stb. Jó lenne, ha még ma is lenne itthon ilyen csoport, mert biztos ott lennék, minden előadásukon. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése