Anna Karenina

Ez most nem egy színházi előadásról szóló bejegyzés lesz, hanem a 2012-es Anna Karenina filmről írok pár sort. Nem hiába választottam ebből a filmből képet a bloghoz.

Sajnos ez a mű nem kapott olyan nagy visszhangot, mint például a Vasember legutóbbi epizódja, úgyhogy sokak figyelmét bizonyára el is kerülte. Nem is játszották annyi helyen, és annyiszor, mint egy átlagos marveles szuperhősös filmet. Pedig még Oscar-díjat is kapott. Csak a jelmezért, de a látványért is kapott jelölést, ami szerintem nem elhanyagolható.

A film egész megvalósítása a "színház az egész világ" alapelven nyugszik. Minden helyszínt a színház különböző helyiségeiben rendeztek be. A nézőtér a táncparkett, az utca vagy éppen vasúti pályaudvar. A színpad Anna kisfiának a szobája, de nagyon jól funkcionál lóversenypályaként is, amire eddig soha életemben nem gondoltam volna.

Már nem is emlékszem, hogy anno miért is döntöttem úgy, hogy megnézem, mert az biztos, hogy nem a színészek vonzottak be a moziba. Keira Knightleyt soha nem kedveltem, valahogy olyan nekem minden szerepben, mintha ott se lenne. Folyton ez a fapofa meg vicsorgás és ennyi (Meg most őszintén, ki hiszi el róla, hogy ő egy édesanya? Senki.). Viszont a jelmezei és az ékszerei nagyon szépek voltak. Aztán ott van a megcsalt Jude Law, aki már érdemesebb arra, hogy miatta megnézzen az ember egy filmet, most viszont úgy éreztem, hogy csak kötelességből csinálja, na meg, hogy felvegye a fizetést. Pedig vannak neki igazán jó alakításai is, de ez most nem ilyen. A harmadik főszereplő Aaron Taylor-Johnson, akit a kis hetyke bajusszal elsőre fel se ismertem. Azért a Kick-Ass óta igen rendesen kikupálódott. ;) Oda akartam kilyukadni, hogy az ő nevük nem sokakat csábít be, én is valószínűleg az irodalmi alap miatt váltottam rá jegyet.

De ez egyáltalán nem jelenti, hogy megbántam volna. A látványt még erősítették a fura, de nagyon hatásos koreográfiák és a lassítások. Többször is éltek ezzel a fogással, amikor például kifejezetten Vronszkij és Anna voltak a középpontban, a körülöttük lévő világ megfagyott és ezzel együtt megszűnt létezni. A koreográfiák pedig olyanok voltak, hogy attól féltem, összegabalyodnak a végtagok és mindenki kezét-lábát töri. Egyszerűen nem lehet mást mondani rá: szép volt.