Nagyon kíváncsi voltam, hogyan tudják ezt a roadtrip történetet megjeleníteni egy ilyen icipici szabadtéri színpadon, de jól tudjuk, hogy semmi sem lehetetlen, úgyhogy ezt is nagyon ötletesen sikerült kivitelezni. Az egész előadás alatt körülbelül három darab díszletelemmel kellett gazdálkodniuk, de hála az emberi találékonyságnak, pillanatok alatt irodát, reptéri büfét vagy éppen motelszobát fabrikáltak belőlük. Az előadás közben egy pillanatig se éreztem, hogy ez kevés lenne, inkább nagyon tetszett ez a megoldás.
Természetesen a filmben olyan hangsúlyos autós jelenetek kimaradtak, akárcsak a kultikus "Naná, hogy a gatya az út szélén van!"-megállapítás, mégis nagyjából sikerült átadni a történetet.
Ami kicsit zavart, hogy magáról az autizmusról nem sokat tudtunk meg, pedig ez elég fontos eleme volt a filmnek is. Persze a film által felvetett problémák itt is megjelennek, de mégse olyan súllyal, mint ahogy várnánk.
Kulka János alakításában Raymond Babbitt egy szerethető autista, aki tehetséges és akit még jobban meg szeretne ismerni a néző. Aki akár azt is kiválthatná a Charlie Babbittet játszó Nagy Ervinből, hogy valamilyen fejlődést mutasson, hiszen a filmben Charlie fejlődik. Lassan, nehezen, de fejlődik és az irritáló seggfejből egy törődő testvér lesz. Nagy Ervin Charlie-ja viszont végig megmarad ezen a kissé irritáló szinten.
A darab nem akar semmi újat, nagyot mondani, ragaszkodik az eredeti történethez, sőt, valamivel még annál is kevesebbet nyújt. A színészek játékának köszönhetően kellemes szórakozás, de semmi több. A két főszereplőn kívül még érdemes szót ejteni Kézdy Györgyről, aki a pszichiáter Dr. Bruenert játssza, hatalmas élmény volt őt élőben színpadon látni, ráadásul egy ilyen előadásban. Miatta még inkább megérte ott lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése